A honlap látogatói, térképünk használói megismerkedhetnek „magyar Montreallal”, egy olyan várossal, amely az elmúlt 100 év során, különböző bevándorlási hullámok révén számos olyan szervezetnek, kezdeményezésnek és eseménynek adott otthont, amelyek célja a magyar bevándorlók támogatása, a magyar kultúra megőrzése, a magyar identitás és kapcsolatok erősítése volt. A térkép rávilágít a montreali magyar diaszpóra egyedülálló örökségére és igyekszik megőrizni azt az utókor számára is. Egyszerre ad betekintést a múltba és a jelenbe, mind a magyar, mind pedig a kanadai történelem lencséjén keresztül.
Száz évvel ezelőtt, az 1920-as éveket megelőzően Montreal valószínűleg még nem tűnt úgy, hogy egy virágzó magyar diaszpóra helyszínéül szolgálhatna. Ezt megelőzően a magyar kivándorlás legfőbb célpontja az Egyesült Államok volt, a Kanadába érkező magyarok pedig elsősorban a nyugati, úgynevezett préri tartományokba érkeztek (lásd pl.: Dreisziger Nándor és M.L. Kovács vagy Carmela Patrias írásait). Az I. világháborút követően, az 1920-as években sem hagyott alább a kivándorlási láz, sok magyar kereste egy jobb élet lehetőségét továbbra is a tengerentúlon. A korábbi fő célpont, az Egyesült Államok azonban az 1921-ben és 1924-ben bevezetett bevándorlási kvótákkal gyakorlatilag bezárta kapuit a régiónkból érkező tömeges bevándorlás előtt (további információ ezzel kapcsolatban itt található). Ezzel párhuzamosan azonban Kanada bevándorlási politikája is változott, amely lehetőséget adott a magyar bevándorlók számára, hogy Kanadára lehetséges (végleges vagy átmeneti) úticélként tekintsenek.
Mindezek következményeként jelentősen megnőtt a Kanadába érkező magyarok száma, és bár a kanadai migrációs politika célja továbbra is az volt, hogy a bevándorlók nyugatra érkezzenek (lásd pl. Valerie Knowles könyvét) sokan mégis a keleti nagyvárosokban kötöttek ki. Így Montreal is egyre fontosabb szerepet töltött be a kanadai diaszpórán belül.
A növekedést a népességszámok is jól szemléltetik. Az 1921-es kanadai népszámlálás szerint Montrealban összesen 67 magyar élt (a különböző népszámlálási adatok egy része elérhető online). Az első nagy migrációs hullám eredményeként 1931-re ez a szám 3000 felé emelkedett, ami akkoriban azt jelentette, hogy a város addigra már az ország legnagyobb magyar közösségének adott otthont, amelynek népessége mind méretben, mind jelentőségében felülmúlta a korábbi központokat (Dreisziger, 103), főleg ha figyelembe vesszük, hogy ennél valószínűleg többen éltek a városban. A nagy gazdasági világválság és az azt követő szigorúbb kanadai bevándorlási törvények miatt (lásd Knowles 142-145) ez a szám többnyire stagnált, és az 1941-es népszámlálás szerint 3457 magyar élt a városban a Magyarországról (főleg családegyesítés) és Kanada más részeiből érkező újonnan érkezők miatt (Dreisziger, 144).
Ruzsa Jenő 1940-ben így írt Montrealról, „Kanada Párizsáról”:
„Jelentős magyar csoportról csak az első világháború után beszélhetünk. Van ugyan egy néhány család a háború előtti időből, de nagyobb arányú bevándorlás csak 1925 után vette kezdetét. Még 1926-ban is alig volt 20- 25 család. A következő négy év alatt azonban rohamosan növekedett a magyarság száma. 1930-ban már 5 ezerre becsülték. A harmincas évek legelején nem egyszer 8-10 ezer magyarról is beszéltek. Konzervatív becslés szerint ma kb. 5 ezer magyar él Montrealban.
…
Az óhaza minden vidéke képviselve van Montrealban, de legtöbben mégis Abaúj, Borsod, Zemplén, Szabolcs, Szatmár, Bereg és Ung megyéből vannak. A számos megszállt területi magyar között ott találunk jó pár száz székelyt is. Túlnyomó részük a mezőgazdasági munkásosztályhoz tartozik, közöttük sok törpebirtokossal. Van ezen kívül szép számban iparos és kézműves is. Aránylag sokan vannak felsőbb iskolát végzett diplomás emberek és művészek” (285-286)
A közösség a második világháborút követően, a bevándorlók egy újabb csoportjának érkezésével újjáéledt, az 1951-es népszámlálás mégis csökkenést jelez: a városban 3093 magyar szerepel a népszámlálási adatokban. Ekkorra már Toronto vette át a város helyét a bevándorlók legnépszerűbb célpontjaként, Montreal pedig második helyre szorult vissza.
A Kanadába irányuló magyar bevándorlás legnagyobb hulláma 1956-ban és 1957-ben érkezett. Születési országukat tekintve 1951-ben 32 929 magyar élt Kanadában, ami 1961-re 72 900-ra nőtt, és a teljes magyar lakosság száma 60 460-ról 126 220-ra emelkedett. Míg az újonnan érkezők közül sokan Ontarióba, azon belül pedig Torontóba mentek, a második legnépszerűbb célállomás Québec tartomány, különösen Montreal volt. A növekedés a következő népszámlálási adatokban is látható volt. Bár 1961-ben a magyarokat már az „egyéb európai kategóriába” sorolták, így nehéz pontos számadatokat közölni, de a népszámlálás szerint a szélesebb értelemben vett montreali városi terület magyar nyelvű bevándorló népessége 11 980 fő volt, és ebből 7 127 bevándorló érkezett 1956 és 1961 között. Ez a gyors és látványos növekedés 20 000 fős magyar közösséget hozott létre Montrealban. Bár ilyen nagy hullám a későbbiekben nem érkezett és többen más városokba, például Torontóba költöztek az 1970-es, 80-as években, továbbra is érkeztek magyar bevándorlók (nem csak Magyarország, hanem jelentős részben a szomszédos országok magyar lakta területeiről). A 2016-os adatok szerint Quebec tartományban 28 000 magyar él, akik közül közel 9 000 fő első generációs bevándorló (44% 1981 előtt érkezett, Statistique Canada).
Ezek a különböző hullámokban érkező magyarok az akkori, sajátos igényeik szerint megteremtették azokat a szervezeteket, eseményeket, közösségeket, amelyek számukra biztosították azt a környezetet, amelyben egyrészt új életet kezdhettek, másrészt pedig ami segítette őket az integrációban, illetve magyar gyökereik, identitásuk megőrzésében.
A térkép ezeket a helyszíneket igyekszik megőrizni és bemutatni, rávílágítva arra is, hogy a különböző időszakokban melyek voltak Montreal fő „magyar városrészei” és mely helyszínek szolgáltak központi helyként a városban élő magyarság számára. Így megtalálhatóak közöttük az első bevándorlók által alapított egyházak, társadalmi szervezetek, egyesületek, éppúgy mint 20. század második felében népszerű kávézók, éttermek. Találhatunk a térképen bevándorlók által alapított vállalkozásokat, támogatást és segítséget nyújtó kezdeményezéseket, az integrációt elősegítő eseményeket vagy akár híres montreali magyarok műemlékeit, a magyar történelem emlékhelyeit. A térképen feltüntetett helyek között vannak olyanok, amelyek most készülnek alapításuk 100. évfordulós ünneplésére, míg mások rövidebb életűek voltak, ma már akár nem is léteznek, de mégis fontos szerepet töltöttek be a montreali magyarság életében.
Ajánlott irodalom a magyar bevándorlás és a montreali magyarok történelme kapcsán:
Adam, Christopher: "Communists vs. Conservatives and the Struggle for the Hungarian Soul in Canada, 1940-1989". Dissertation (University of Ottawa) available here.
Dreisziger Nándor et al.: Struggle and Hope: The Hungarian-Canadian Experience. Toronto: McClelland, 1982.
Knowles, Valeria: Strangers at Our Gates: Canadian Immigration and Immigration Policy, 1540‒2006. Toronto: Dundurn Press, 2007.
Patrias, Carmela: Patriots and Proletarians: Politicizing Hungarian Immigrants in Interwar Canada. Montreal: McGill-Queen’s University Press, 1994.
Puskás Julianna: From Hungary to the United States (1880-1914). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1982.
Venkovits Balázs (szerk.): Stalwart Peasants, Undesirables, Refugees: Central and Eastern European Immigration to Canada. Warsaw/Berlin: Sciendo/DeGruyter, 2023